Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NAGY MÓNIKA ÉS BARANYAI MIKLÓS

 

 

diszito_fejlecek_1_1189494_3704.jpg     

 

 

 

SZERELMES  VERSEK 

 

 

 

Míg Szeretlek - Élek 

 

 

 

Amíg engem szeretsz,

 

 

meg nem halok, élek.

 

 

Sarkcsillagként vezetsz,

 

 

haláltól nem félek.

 

 

 

Távolság és idő

 

 

széjjel nem tördelhet.

 

 

Szerelmem egyre nő,

 

 

oldja e förtelmet.

 

 

 

Vonszolhat a vihar,

 

 

görgeteg forgathat:

 

 

vakmerő óhajjal

 

 

állom e borzalmat.

 

 

 

Szeretlek oly nagyon,

 

 

mint ahogy soha még.

 

 

Nő a fű. Hallgatom

 

 

zizegő énekét:

 

 

 

tavasz lesz, tavasz van…

 

 

Felvonul az élet,

 

 

tüzel a tavaszban…

 

Míg szeretlek – élek!

20b.gif

 

 

 

 xx.gif

 

0000063222.gif             

 

713599gidcqc66ex.gif

 

MERT ENGEM SZERETSZ 

Áldott csodáknak 

 

Tükre szemed ,

 

Mert engem nézett.

 

Te vagy bölcse ,

Mesterasszonya 

 

Az ölelésnek.

 

Áldott ezerszer 

Az


 asszonyságod ,


Mert engem nézett ,

 

Mert engem látott .

 

S mert nagyon szeretsz : 

 

Nagyon szeretlek .

 

S mert engem szeretsz  :

 

Te vagy az  Asszony ,

Te vagy a legszebb !

 

 

  

 

 

 

 

 

 

József Attila: Áldalak búval, vigalommal

 

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,                            

ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

 

 

 

 

 

 

 

Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még az esti szél nyögött,
Még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
Szellem; az rejtélyesen
Húzott, hozott, vezetett
Ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
Illat és szél úgy alél,
Mintha mákos álmokat
Tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
A csalogány csöpp szívén,
Mint ahogy a tieden
Kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl fűből!
Halok! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
Szerelmed mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad.

 

 

 

 

Ki tudja?



Ki tudja,hány perc,hány óra, hány nap az élet?
Öszintén remélem,mielőtt életem végére ér,
Lesz még szerencsém ölelni, szeretni téged.
Eljössz e egy nap szerelmemért?
Semmit nem várok, csak remélek.
És mint az óramutató az órán, mendegélek,
Ha már nem lesz holnap, én attól sem félek,
Nem fáj a szív,ha nem dobog,és nincs benne élet.
De ma még itt vagyok, és még élek,
Szeretlek,mig a nap ragyog az égen.

Szenvedélyes versek

Tűz és jég

Dermedt téli estéken mikor a hold kacag ránk a  sötétben, jégcsap testem hozzád bújik dideregve. S álmokról mesélnek a csillagok hogy mi vagyunk, s leszünk boldogok. Álmodik velünk a göncölszekér, álmodik velünk a mindenség, a szerelem bíz nagy őrültség!

Tűz és jég, az életünk vad szenvedély, érzések tengerén vágyaktól fűtve ég. Te vagy a tűz mi az ajkamat harapdossa, s én vagyok a jég mely forró testedet felborzolja.

S égetsz engem, megégetsz, megsebzel, elolvadok karjaidban, mézédes vágyaidban kék-piros lángodtól lecsöppenek, vízcseppként meghalok ó ajkadon, ó testeden.

Tűz és jég két veszélyes ellentét mi a testedet kívánva lángol, ég. Én mégis fázok reszketek vacogva, dideregve, a Nagymedve bámul  csak rám, csillogva tengerek.

Nincs már tét, oly nehéz nélküled a lét, csókodra szomjazik ajkam lángja, bőrödre szomjazik testem virága. S táncot járnak a csillagok miközben a tűz, s jég egymásba összeforr.

 

 

 

 

 

 

Ajak

Érzéki csókok és vad pillantás. Nézem a képedet, nézem az ajkadat, s csillogó fényben kel fel a pirkadat. Ó mi szeszély! Ó mi veszély! Rabja lettem egy vad érzésnek a szívem mélyén. Lángol, lángol bennem a mindenség ég a fa, ég a szenvedély, ég a világ mindenség.

Mandarin alakú ajkadat olajjal kente be az ég, maga vagy a magtestesült szépség! Ajakocska, édes ajak, ajakocska gombocska. Most kitátom puha bőrpárnázott izzó ajkamat. Neked kínálom fel magamat. S kérlek ne adj matott nekem, ne légy ily szívtelen!

Csókra táltsad pici szádat, adj vöröslő vad vágyat! Hagyd hogy élvezzem e mesét és az édes csöppögő mézet e életben melyről jó mesélni.

Add át magad a pillanatnak! Találkozzon két mohón izzó ajak, s a szerelem tengerén fulladozzanak. Ne kérdezz semmit! Ne mondj semmit! Csak érezd ahogy ajkam ajkadon talál, s felfedezi meztelen testedet, s minden forró csókommal elégetlek.

Mert kevés a szó, arra ott van az ajak mely kimond egy bűvös szót, s ez a bűvös szó az hogy szeretlek, mely heves szívdobogással jár csak neked! 

 

   

      

 

 

Az vagy nekem

  

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom. 


Shakespeare

 

 

 

 

Szerelmes vers NEKED édes  Moncsim   

 

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.


Radnóti Miklós

 

 

c_csilla76 profilja

 

Jó érezni

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.


Illyés Gyula

 

 

 

CókodIMÁDLAK

 

A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.

 

 


SZERETLEK...

Ügyes vagy nagyon,
Ügyes vagy Kedvesem.
Párnámon hagytad illatod,
S most azt keresem.

Elvetted tán az eszemet...,
Miért nem látom a testedet?
Orromban él még hajad illata mi édes,
Két szemed csillogása, mi vágytól fényes.

Nem lehet, mi gátat szabjon szívemnek,
Nem lehet, hogy ne szeressem szívedet.
Gyere kérlek, perdülj velem táncra,
S legyen ez Szerelmünknek násza.

Tudom szívem nem vár Téged hiába,
És ugye tudod, Te vagy neki egyetlen virága.
Mikor az este leszáll, nézz a csillagokra kérlek,
Onnan a magasból örzöm álmod, és figyellek én Téged.

Mikor  szemed lehunyod, legyen álmod csodaszép,
S tudd! szívem a Te szívedhez minden úton odaér.
Aludj majd békésen én Kedves egyetlenem,
Pihenj nyugodtan és tudd! Te mindig kellesz nekem.

 

 

          NAGYON  NAGYON 

SZERETLEK   DRÁGA   FELESÉGEM 

 

 

MÓNIKA AZ  A  NŐ AKIT ÉN  ÖRÖKÉ SZERETNI  FOGOK !!!!

 

 

  

 

NEKED...

Szeretlek, mert az lehetek melletted, aki vagyok,
Szeretlek, mert az élet Téged nekem adott.
Szeretlek, mert sorsunk már összefűz bennünket,
Szeretlek, mert bármi van, mi irányítjuk tettünket.

És szeretlek azért, ami ezek után vár ránk,
És szeretlek, mert mikor nehéz volt, 
Hisz jobb dolog nem történt velem az Életben.

Már most hiányzol, pedig még itt van illatod,
Már most hiányzol, 
pedig még fülemben cseng édes hangod.
Már most hiányzol, pedig tudom bent a lelkemben,
Már most hiányzol, pedig álmomban is,
és mindig itt leszel Te velem.

Messze szívedtől szomorú az élet,
Messze Tőled nem leszek én boldog,
hiába is kéred.
Minden szívdobbanás azt suttogja, l
átni akarlak,
Ha fázol Kedvesem, Téged magammal takarlak.

Nem kérem, hogy mindig szeress,
Csak addig, amig jó az Neked.
De tudnod kell, Nélküled nincs élet,mindig mellém álltál.
És szeretlek azért, mert a csodát meg élhetem,